Németh Erika gyermekpszichológussal készített interjút a hvg.hu riportere. A téma a szülői bizalom és a dicséret átka és hatalma.

Sokszor a szülők túlféltik gyermeküket, ami olyan mérvű szorongással jár, hogy a végén valójában már nem figyelnek a gyerekre. A másik lehetőség, hogy saját sikerességüket próbálják igazolni csemetéjükben. Ők azok, akik határozott és egyben merev elképzeléssel bírnak a sikerességről: pénz, hatalom, jó munkahely… Pedig a sikeresség tág fogalom: Siker lehet, ha egy gyereknek megfelelő az önbizalma. Vagy olyan szakmát talált magának, amit szeret végezni és lehet, hogy nem dúskálva, de megél belőle.

Hogy a szülő hogyan tudja segíteni a siker elérésében a gyermekét? Ha pl. egészen kicsi korától kezdve nem a saját észlelését sugallja, hanem okos irányítással hagyja fölfedezni a világot. Egész kicsi kortól kezdve teljesítményeket mérünk és mér a szülő a gyermekeknél. Azonban, hogy önmagához, vagy külső tényezőkhöz mérjük-e, sokat fog számítani az értékelésében, a fejlődésében, a későbbi sikerében. Sokat segít a gyereknek, ha együtt gondolkodunk vele egy helyzet előnyein és hátrányain, és nem azonnal címkézzük. Így őt is erre a hozzáállásra tanítjuk.

A túlzott dicséret és a túlzott jutalmazás is hátrányos lehet a gyermek fejlődésében. Ha egy szülő agyondicséri a gyermeket, akkor benne egy olyan szuperpozitív önkép alakulhat ki, aki nem tűri a kudarcokat. A külső jutalmak sem fejlesztik a gyermek helyes önértékelését, így ezek helyett a belső érzésekre kellene irányítani a szülőnek a figyelmet. Pl.: „Kicsim, emlékszel, milyen boldog voltál, amikor sok próbálkozás után egyedül le mertél csúszni a csúszdán?”- mondja a pszichológusnő, hiszen a gyerek számára a sikerélmény sokkal nagyobb jutalom, mint maga a tárgyi jutalmazás.

Ha pedig empátiával meghallgatjuk a gyermek dilemmáját, és nem megoldjuk helyettük, akkor azt a bizalmat kapják meg, aminek segítségével kivétel nélkül jól választanak döntéshelyzetben.

A teljes cikk elolvasható a HVG honlapján

Megosztás